Szálljon le a futópadról

Steve Scheffel, a Weinheimben működő Freudenberg Sealing Technologies pénzügyi és kontrolling részlegének munkatársa 2021 októberében tizenegy hónapos szabadtéri évet kezdett a Bad Dürkheimben (Rajna-vidék-Pfalz) található Lebenshilfe-nél. A SEALING WORLD-nek adott interjúban beszél arról, hogyan használta fel az idejét, és mi az, ami különösen lenyűgözte.

Steve Scheffel Rajna-vidék-Pfalzban él feleségével és három gyermekével. A Freudenberg Sealing Technologies (FST) pénzügyi és kontrolling részlegénél az ESG jelentésért felelős. Az ESG a Environment, Social, Governance (környezetvédelem, társadalmi felelősségvállalás, vállalatirányítás) rövidítése, és az Európai Unió kezdeményezésén alapul. Az ESG-jelentésben a vállalat teljesítményét mutatják be a környezetvédelem (Environmental), a szociális kérdések (Social) és a jó vállalatirányítás (Governance) elvei terén.

A koronavírushullám 2020-ban söpört végig Európán. A legtöbb ember, akinek a munkája ezt lehetővé tette, hosszú ideig távolról, azaz főként otthonról dolgozott. Steve Scheffel, aki akkoriban a Freudenberg Sealing Technologies (FST) kockázatkezelési/belső ellenőrzési osztályán dolgozott, néhány hónap után úgy érezte, hogy a plafon a fejére szakad. „Hirtelen gyakorlatilag semmilyen társadalmi kapcsolatunk nem volt a családon kívül. Három gyermekünk gyakorlatilag otthonról járt iskolába, és a vágy, hogy újra kimozduljunk, nyomasztóvá vált” – emlékszik vissza.

Mivel valamennyi gyermek iskoláskorú volt, nem volt lehetőség rövid időn belül vagy hosszabb időre utazni. Ennek következtében Scheffel úgy érezte, hogy átmeneti karrierváltásra van szüksége. Egy bizonyos ponton felmerült az ötlet, hogy egy év fizetés nélküli szabadságot vegyen ki Freudenbergből – más szóval szabadságot vegyen ki -, és szövetségi önkéntesként kezdjen el dolgozni a Lebenshilfe Bad Dürkheimnél (lásd az infoboxot). Az értelmi fogyatékkal élőket támogató szervezet számos tevékenységet folytat a Rajna-vidék-Pfalz tartományi kisvárosban. Különböző műhelyeket kínál, többek között fémmegmunkáló műhelyt, asztalosműhelyt, kertészeti vállalkozást, biogazdaságot, iskolát, gondozási lehetőségeket, és még a szőlőtermesztéssel is foglalkozik.

„Októbertől februárig csoportvezetőként dolgoztam a kert- és tájfenntartásban. Reggelente „összeszedtem” a kollégáimat, és velük együtt utaztam az építkezéseinkre. Gyepet nyírtunk, leveleket takarítottunk, gyomot szedtünk és sövényt nyírtunk – tipikus kertészeti feladatok” – mondja Scheffel.
A Lebenshilfe-nél dolgozó emberek általában nem alkalmasak az általános munkaerőpiacra. „A károsodásuk jellegétől függően nagyon különböző mértékben rugalmasak, többé-kevésbé önállóak, egyeseknek több támogatásra és útmutatásra van szükségük, mások önállóan is el tudják végezni a feladatokat” – mondja Scheffel.

Szabadidejének második részében egy speciális iskolában dolgozott, ahol tanulási nehézségekkel küzdő embereket oktattak. Az ottani tanárokat támogatta, négy-hat gyermekből álló kis osztályokban. A gyerekek egy része súlyos olvasási és írási nehézségekkel küzd, néhányuk pedig az autizmus spektrumán van. Az óráknak nem feltétlenül kell egy kötött tantervet követniük; a fő cél az, hogy a gyerekeknek rendszeres napi ritmust biztosítsanak.

Scheffel elsősorban az általános iskolai osztályokban dolgozott. „Nem rendelkezem gyógypedagógusi képzettséggel. A fogyatékosság típusától függően nem mindig volt könnyű szót érteni a tanulókkal. Az autizmus súlyos formáiban szenvedő gyerekek például gyakran képtelenek kifejezni magukat vagy kommunikálni másokkal. Ennek következtében néha agresszívvá válnak önmagukkal vagy osztálytársaikkal szemben.”

Az autista gyermekeket azonban gyakran úgynevezett integrációs személyzet kíséri, akik támogatják a tanárokat. „Néha csak azért voltam ott, hogy segítsek a tanároknak. De amikor a tanárok nem voltak jelen, magam is tanítottam. Mivel az általános iskolában nincs kötött tanterv, amit követni kell, és a gyerekeknek nem kell meghatározott tanulási célokat elérni, mindent lehet játékos formában csinálni. Minden arról szól, hogy változatos órákat kínáljunk a gyerekeknek, és szórakoztassuk őket.”

Arra a kérdésre, hogy mi nyűgözte le leginkább az ideiglenes munkában, Scheffel így válaszol: „Ez volt az első közvetlen kapcsolatom fogyatékkal élő emberekkel. Kicsit meglepődtem magamon, hogy nem féltem a kapcsolattól, és ilyen jól kijöttem”.

Még inkább lenyűgözte az, amit a Lebenshilfe tesz az emberekért, de a társadalomért is. „Meglepett, hogy naponta mennyi busznyi gyerekkel és felnőttekkel érkezik a Lebenshilfe-hez. A Bad Dürkheimben működő szociális szervezet óriási vízgyűjtő területet fed le. Nagy tiszteletet szereztem azért is, hogy mit követelnek meg az autista gyerekek hozzátartozóitól, mennyi energiát igényel a gyerekek gondozása és az, hogy szükség esetén éjjel-nappal ott legyenek mellettük”.”

Másoknak is azt tanácsolja, hogy vegyenek szabadságot? „Igen, mindenképpen ajánlom” – mondja Scheffel. „De természetesen van egy pénzügyi szempont is, hiszen az ember csak egy kis zsebpénzt keres ez idő alatt. Én azonban nem tenném meg egészen ilyen hosszú időre, mert tizenegy hónap után nehéz visszatérni a normális életbe.”